2008-09-23

Pernod update

Hengermalom. Lapozzatok vissza a legelső poszthoz, mivel folytatása következik. Jövő órán témazáró.

Mivel biztosan sokat forgolódtatok álmatlanul azóta, hogy milyen lehet a híg pernó, ezért most eloszlatom a homályt. Pontosan ugyanolyan szar, mint hígítás nélkül, csak 3 decit adnak fél deci helyett, ugyanazért a pénzért. Akkor meg minek szaporítani, inkább legyünk hamar túl rajta. Aki ismeri Fábrik úr történetét a Pomorin fogkrémmel, az már mindent tud.

Mivel egy kép többet mond ezer szónál, tekintsétek meg Petyus arcán az őszinte mosolyt, ahogy fogyassza jóízűen:



Arra gondoltam, hogy ami ennyire szar, azt árulni kéne drágáér, mer biztos lenne valami hülyeállat aki megvenné poénból, aztán eszembe jutott, hogy dehát árulják...

2008-08-11

The Secret Family of Jesus

Bajtársak, ha má elgyöttetek nagykanállal beszopni a kulturát, akkor mostan filmművészet.

Mivel nem vagyok amerikai, hogy értékes resource gyanánt kezeljem az időmet, ezér nem vótam rest egy ZS kategóriás fosra eltőteni a drága estémet. Ez az: The Secret Family of Jesus. Aki utájja a szpojlert, vagy egészen véletlenségből szintén nem amerikai, és meg akarja nézni, az húzzon a búsba, mer én mostan töviről hegyire elmesélem.

Dokumentumfilm kívánna lenni. A történet elejin egy nudlihajú bácsi (Robert Beckford) avval kecsegtet hogy ő mostan elrongyol galileába, osztán előás valami borzasztó titkot a homokból, ami alapjaiba rokkancsa össze a kereszténységet. Ez persze inkább rá veszélyes, mint a kereszténységre, mer ha valami harcias nyugdíjas megtudja, akkor megbánnya hogy nem törődött a maga dolgával.

Nekem például van olyan rokonom, aki már akkor is hozzávágná a hurkafőző katlant, ha azt merészelné neki állítani, hogy Jézus zsidó volt, mápedig ezér a tényért nem kéne neki lefúrni egészen artézi vízig. Úgyhogy sehogyse tudom elképzelni mit áshatna elé a sivatagból, amijér cserébe nem húzná a fejibe bármelyik öregasszony a lekvárfőző lábast.

Meg is osztom mingyár a titkot, amire rájött, hogy nektek ne kelljen megnézni. Őszerinte a biblia alapján Jézusnak voltak testvérei, csak erőszakkal háttérbe szorították őket. (Ezt mongyuk én is sérelmeztem má a rokkinformba, hogy biztos valami katolikus szerkesztők szántszándékkal egy szótse írtak Lukács, Cseresznye meg Fejes rokonságáról, hanem tudatosan háttérbe szorítva minduntalan csakis ővelük foglalkoztak.) A másik gondolata meg az volt, hogy nem is volt isten csak ember.

Ezügybe mingyár kocsiba is vágta magát oszt elszalatt végiginzultálni a egész közelkeletet. Olyan vallású papokat meg püspököket keresett meg, hogy mostanáig azt se tudtam, hogy vannak. Pl. Szír Ortodox. Na ezeknek nekiállt bizonygatni hogy bizony ez szándékos csalás, és hogy voltak testvérek, meg hogy utólag csináltak istent belőle. Amire ők azt az őszinte feleletet tutták adni, hogy a mi hitünk szerint nem. Erre kénytelen volt beléjükkötni hogy minden szart elhisznek amit a pápa mond. Erre felfedték nyíltan, hogy ez má csak így megy őnáluk, vallásos papoknál.

Miután má az összes létező vallást végigsértegette a zen budhistákkal bezárlólag, kénytelen vót elővenni a szoborbótosokat, mer miaz, hogy szentcsaládba márja józsef jézus kapható, és mérnincsen kifaragva a tesvérei. Arra nem számított, hogy a seft maszt gó on, ott hejbe felajánlották hogy faragnak neki olyan népes jézuscsaládot, hogy Tel-Avivból kell hozatni trélert, hogy hazavigye.

Evvel mint aki jólvégezte dolgát átment rómába letámadni holmi jezsuita atyát, merhogy hogy gondolják hogy jézus csalágya háttérbe van szorítva. És különben is ember vót, csak eltitkolják. Erre én biztos montam vóna neki, hogy hüje vagy te bazmeg, csak nem kukorékolsz, dehát ezér is nem vagyok jezsuita atya. Ő csak aztat felelte illedelmesen, hogy mijen érdekes kérdéseket vet fel, és hogy ez régen forgassa az emberek esze kerekit, úgyhogy gondókoznak mindenfélét. Ennél többet tőle nem is lehetett megtudni.

Végül csúcspont gyanánt kijelentette hogy most aztán sújos bizonyítékok birtokába jutott, hogy Jézus ember volt, de ő mégse hisz a bizonyítékoknak, mer egykétezer év hagyományát mégse lehet csak úgy sutba hajintani és ő megmarad hithű katolikusnak.

Az egész film világot rengető régészeti felfedezésekkel volt fűszerezve, pl találtak egy barlangot. Erről kimutatták, hogy csakis keresztelő jánosé lehet, mivel neki lakni kellett valahol, akkormá mérne ez legyen az pont. Akit bővebben is érdekelnek efféle bizonyítékok és következtetések, az nézze meg maga.

Az imdb-n 8.2 pontot kapott. Nem tudom, Jézusnak volt-e népes családja, de Robert Beckfordnak biztosan.

(A filmművészet kedvelői további élményfürdőt találhatnak ezen post második részében.)

A további leendő boldog filmezésig marattam.

2008-03-27

Hajcsatok

Nemezkalap.

Éppen mentem dolgozás felé bambulva a jobbra. Megláttam egy járművet aminek az ablakában valami sportbigyó lógott, "hajrá lujzaváros", vagy valami hasonló felirattal. Arra gondoltam, hogy én nemigen mernék ilyesfélét lógatni a bagyimobil ablakába. Egyrészt mer a sport énnekem utójára 1989-ben vót érdekes, oszt azt mégse lógathatom ki, hogy "Hajrá Nick Faldo", másrészt meg mit lehessen tunni, annyi a barom a világba. Osztán nehogy véletlen valami féltéglával átalakícsák gondosan T-model alakúra, énmeg kitüntetéssel állhatok be a veteránklubba. Vagy egészen véletlenségből beletolassanak a balhácsó ajtóba egy kamazzal identitáskifejezésféleképp, hogy ők inkább a HTB SC, meg Rózsaszín Kenguruk, hajcsatok.

És pont olyan igazam volt, mint Besenyő IV Istvánnak. Kettővel arréb, egy másik autóban, egy "hajrá újpest" minisál lógott a szélvédő mögött. A motorháztetőbe meg holmi pattintott marokkő és a hozzáillő értelmi képességek felhasználásával iparművészileg gondosan bele volt vésve, hogy "HaJrá FTc".

Ahogy Švejk mondta: "Istennek sokféle teremtménye él a földön."

Moral of the story: úgy tűnik, legalább egy ekkora barom van a világon, úgyhogy vigyázz, hogy mit lógatsz az ablakodba.

Infó a kulisszák mögül: próbáltam lelkiismeretes blogger gyanánt keresni egy rózsaszín kangaroot ilusztráció gyanánt, hogy mégse legyen olyan szürke a poszt. Nem vót eccerű, egy kevésbé kitartó ember talán átírta vóna a csapatot flamingóra, mer édesmindegy. Nade megérte a keresés, egyet találtam, de az ütős:







Marattam, kohósalak.

2008-03-14

Pénznév

Merthogy ki mijen okos, még annál is lehet jobban, még én is.

Jáchymov cseh város --> német neve Sankt Joachimsthal --> itt bányászott ezüstből készült a Joachimstaler nevű pénz --> ebből származik a tallér neve, dollár neve, tolar neve.

A Tal völgyet jelent, lásd Neanderthal.

marattam.

2008-03-13

Karantén - Csetlog

Balu: székletképlet!
Bagyi: majomkenyérfa
Balu: sertéspestis
Balu: csak hogy ne maradjon ki az állatság az enyémbő se
Bagyi: fincsi
Balu: de a reggeli bekönyönésemhez miccósz? :)
Bagyi: a reggeli, az nem rossz
Bagyi: erről eszembe jut amikor karanténba csuktak
Bagyi: több mint tíz éve volt
Bagyi: oszt láttuk reggel suliba menet hogy a koleszdoki előtt kilométeres sor áll
Bagyi: és kérdeztük hogy mibaj
Bagyi: aszonták hogy hánynak meg fosnak
Bagyi: gondoltam hogy a közösségi szellemet erősítendő beállok a sorba
Bagyi: aztán minél többen álltunk ott annál többnek volt kedve odaállni
Bagyi: végül valami 17-en mentek iskolába
Bagyi: oszt úgy megijettek hogy nem eresztettek el az épületből senkit hanem híták a köjált hogy itten tömeges meghalás na
Bagyi: és a konyhán csak főttkrumplit főztek korlátlan tejafogyasztással
Bagyi: végül üvegbe kellett szarnunk és megállapították hogy a tizenkétezer szarból valami 3-ban találtak valami könnyű náthát de egyébként semmi bajunk
Bagyi: és ebből nagy botrány lett
Bagyi: dehát az egész kolit mégse rúghatták ki
Bagyi: közbe karantén alatt a 17 egésségest küldözgettük az abcbe
Bagyi: oszt zabáltuk a csipszet meg amihez kedvünk volt
Balu: :))))))))))))))))))))))
Balu: ezt most igazán leírhatnád a blogodba postként is, faszi
Bagyi: najó akkor leírom

2008-03-11

Káposztaleves (1981), Pernod

Lucerna!

Előtörténet gyanánt elég annyi képzettség, hogy a Káposztaleves Louis de Funès egyik utolsó filmje, és az egyik kedvenc vígjátékom. Mondhatnám kulturálcsági mérföldkő, egy nagy bides csomó a filmtörténet makraméján. Kénytelen voltam vagy 10x megtekinteni.

Nagy hatással voltak ránk azok a jelenetek, ahol ojan jóízűen itta Kló meg a Puklis a pernót hogy az embernek egyből nyáladzani kezdett a pofája mintha valamiféle mennyei ital lene, anélkülis hogy akár leghalványabban tuttuk volna hogy azmiaz amit annyira jóízűen isznak. Az bizonyos, hogy a pernóivás úgy gyött elő nekünk, mint valami rettentő magasztos dolog, és miképpen ők kifejezték a barátságukat a pernó által, az bizonyos, hogy mi is vagyunk olyan jó barátok hogy igyunk valaha még ebbe a rohatt életbe pernót.

Snitt.

Eccer próba után elmentünk az arénába bilijárdozni, meg sörrenteni vagy két centimétert. Most engedelmetekkel felemlegetem egy régi sérelmemet, hogy ha rumot mondok a csaposnak akkor mingyár bakardit akar adni, mer semmi más se nem nincsen sehol pincétől a padlásig, bár kivétel gyanánt egy hejen találtam már strórumot, egy másik hejen meg péterpál kalóz ízű szeszesitalt.

Ez alapján következtetek arra, hogy már nem az első sörnél tartottunk, amikor kitaláltam, hogy megpecsételendő a barácságot meg a testvéri érzést igyunk pernót. Fogalmam sincs, hogy miből gondoltam, hogy van olyan hely pesten ahol árulnak ilyesmit. Majd írok egy köszönőlevelet hejnekennek az ötletér.

A vágyamat közöltem a pultnál, ahol a jelenlevő bácsi úgy nézett rám, hogy érztem nemigen van tisztába vele hogy ijen ital egyáltalán létezik. Tisztelem becsülöm a vállalkozó kedve miatt, mer bal mutatóujját a szájába vette, jobb mutatóujjával sorbavette az üvegeket és egyesével megnézte őket, amíg nem talált egy olyat, amire rá volt írva hogy "Pernod". Mekkérdezte hogy ez kell-e, amire legfeljebb annyit tuttam volna őszintén válaszolni, hogy "honnana faszból tudjam" de mivel hazudós vagyok, azt mondtam neki, hogy igen. Ennek hatására letörölte róla a két centiméteres porréteget, oszt kitőtte amit ki kellett. Tiszta vadonás új üveg volt, előttünk még nem ivott senki, amin így utólag egyáltalán nem tudok csodálkozni.

Elhalattam a szajréval az asztalunk mellé, szippantottunk egy kellemest és éreztük hogy baj lesz, mer olyan ánizs szaga volt, hogy ahhoz képest az úzó ipari tanuló pedig azt is rettenetest utálom. Eccerűen nem fért a fejembe, hogy amit Kló meg a Puklis olyan jóízűen ivott, az hogy lehet ánizsos. Azér összeszettük a testi erőnket, köröm alól is felszippantottunk minden energiát oszt valahogy mégis felhajtottuk, de a magam résziről olyan vót mintha seprőnyelet dugtak vóna le a torkomon, máig nem értem mitől nem rókáztam a posztóra. Ez a nap végetért, élve távoztunk.

Eccercsak telt múlt az idő, osztán eccer próba után ismét elmentünk az arénába bilijárdozni, meg sörrenteni vagy két centimétert. Megincsak arra következtetek, hogy már nem az első sörnél tartottunk, amikor kitaláltam hogy megpecsételendő a barácságot meg a testvéri érzést igyunk megint pernót, valamint aki férfi az nem rókázik.

Megint előszette a bácsi az üveget, amiből egy milililterrel se hiányzott több csak annyi amennyit mi megittunk, oszt nekiláttunk a feladatnak, amelynek nagyságával ezúttal már tisztában voltunk. Ekkor annyira bennünk volt a virtus, hogy egymás után kettőt ittunk, ami olyan férfimunka volt, hogy ahhoz képest 10 köbméter trágya betalicskázása délutáni matiné gyerekeknek.

Sehogyse hagyott nyugodni, hogy olyan jóízűen lehet inni valamit ami ennyire szar (kb. úgy éreztem magam mint Arno Penzias and Robert Woodrow Wilson amikor nem tudtak szabadulni a rádióvételi zajoktól hanem ehelyett felfedezték a mikrohullámú hátérsugárzást), úgyhogy igen fontos alapkutatásokat végeztem a vveben, hogy mi a tököt csinál egy egésséges ember a pernóval. Egybehangzólag azt találtam: hígícsa. Úgyhogy még előttünk a feladat, hogy kérjünk egy fél pernót háromdecis pohárban, csapvízzel feltöltve. Ez a terv a tavaszra.

A megkezdett pernónk még tuti megvan...